Az évszám a hírhedt 1984, és bár az orwelli látomások nem 100%-ban valósultak meg, volt gond bőven a világban. Már csaknem 40 éve tartott a hidegháború, és mindenki mindenhol mindenkiben kémet látott: az amerikaiak oroszokat, Szovjetunió (és a baráti országok) pedig amcsi spionokat.

forrás: costalonga.deviantart.com

De hol érdekelt ez engem kis porbafingóként?! Az egészből csak apu az esti híradó közben az orra alatt elmorgott zsörtölődése maradt meg („- Na, ezt jól elcsesztétek!”, meg „-Ebből hogy fogtok kimászni!”).

Pedig bolygónk azon részén, ahol a hideg háború nem volt annyira hideg, öléggé eldurvultak a dolgok. Így volt ez Kubában is, ahol aki tehette, elhagyta az országot, köztük számos újságíró is, mielőtt Fidel végleg felszámolta az utolsó szabad sajtót (és még sok egyebet)

Hogy hogy fog mindebből retro cikk kerekedni? Na várjatok csak, mindjárt meglátjátok!

A fenti újságírók közül az egyik tökösebb úgy döntött, Amerikába menekülve kifigurázza a világkonfliktust gerjesztő két szuperhatalmat, USA-t és USSR-t.

Persze nyíltan nem tehette ezt, így a marakodást átültette két esetlen, csetlő botló, másikon felülkerekedni sohasem bíró, de borzasztó pusztulással, robbanással, katasztrófával járó próbálkozásokkal machináló, (a politikai korrektség látszatát keltő) fekete és fehér színű kém történetébe mókás képregény formájában, melyek a nagy népszerűségnek örvendő MAD magazinban jelentek meg, és hamar a közönség kedvencévé váltak.

forrás: www.themadmuseum.com

A két kis ürge kalandjai persze idővel megihlették a számítógépes játékokat készítőit is, történetesen a (mai szóval „egyslágeres”) First Star Software programozóit. Kevés címet tudnak ők felmutatni (gyakorlatilag csak kettőt), de azok annyira ütöttek, hogy több milliós eladásokat produkáltak a ’80-as években! A két cím a Boulder Dash (idősebben elismerően bólintanak), és jelen írásunk tárgya a Spy vs. Spy, mely 2 folytatást is megért.

Hja, a Spy vs. Spy. Nem volt az mindig Spy vs. Spy ám (legalábbis nem számomra).

Egyik napfényes szombat délután ’91 táján egyszer csak csengettek. A mindig zsíros hajú Peti volt az a szomszédból. Beinvitáltuk persze rögtön a bátyámmal, mert ő volt akkoriban a szoftverdílerünk, mindig meglepett valami jósággal. Most is vigyorgott.

Nem kis meglepetésünkre egyszer csak előhúzta susogós melegítőjéből a kazettát: „Filmslágerek Magyarul”

- Ez meg mi a csuda? – kérdeztük tőle egyszerre bátyámmal (akkoriban a kisgyerekek még nem beszéltek csúnyán).

- Csend! Csak ez volt otthon. Ha anyám megtudja, hogy beletöröltem, kinyír! – válaszolta.

- Na de mi van rajta?

És ekkor kaptuk az eleinte értelmezhetetlen választ, ám már éreztük, ebből rossz nem sülhet ki:

„- Spiuspi!”

Spiuspi, ízlelgettük a szót, miközben már tettük is be a Dataset egységbe a védelmétől egy kitépett és összegyűrt kockásfüzet-lap darabbal megfosztott műsoros magnókazettát (ha nem tudod, hogy ment ez, nyugodtan kérdezd meg aput). Rövid (de akkor óráknak tűnő) töltögetés után az alábbi pazar képernyő fogadott: 

Ezt persze megelőzte a crackerek keze nyomát viselő cracktro, melyeket pompás chip tune muzsikájuk miatt a mai napig szívesen hallgatok percekig.

Ami viszont meglepő, hogy induláskor teljesen korrekt módon egy jó hosszú dokumentáció olvasható a képernyőn, minden fontosabb tudnivalóval, ami a játékhoz kell. Ugyanakkor elszorul a szívem, ha belegondolok, hogy akkori bajtársaim (velem együtt) ebből az égvilágon semmit nem értettek, és ugyanúgy továbbnyomták, mint bármely töltőképernyőt, bibliányi hasznos információtól (a hasznos itt nyilván relatíve értendő, anyuék nemigen osztották eme nézőpontot) elbukva ezáltal.

Mindegy, RUN után már végeztük is a szokásos rítusunkat: tűzgomb, space és ESC billentyű felváltott nyomogatása, nem tudván, melyik lesz a tényleges játékig vezető helyes módszer.

Miután túl is vagyunk a ceremónián, és eljutottunk a játékig, lehetőségek egész tárháza áll előttünk:

 - Egy- avagy két játékos áll készen arra, hogy megvívja küzdelmét

 - Nehézség: ettől az átkutatásra váró szobák száma függ.

 - Computer IQ – fogalmam sincs, egyik szót sem ismerem ebben a formában.

 - Reptér felé vezető ajtó rejtve maradjon-e a végjátékig, vagyis addig, míg az egyik kém össze nem szedi a szökéshez szükséges minden összetevőt.

A fenti opciók meghatározzák egyben azt is, hogy hány csapda áll rendelkezésünkre a másik kém ideiglenes semlegesítésére, illetve hány percünk van az akció végrehajtására.

 S hogy milyen akció? Jajj, de buta vagyok, még el sem mondtam:

 A játék célja, hogy egy nagykövetségen bolyongva, semlegesítve az ellenséges kémet összeszedjük a meneküléshez szükséges összes tárgyat: útlevél, pénz, titkos terv (ha már egyszer kémek vagyunk) a kulcs, valamint az aktatáska, amiben mindezt tárolhatjuk. Ami a dolog pikantériáját adja az az, hogy mindezekből összesen csak 1-1 db van. Vagyis elkerülhetetlen a vérmes összecsapás a kémeink között. Ezen felül, csak hogy boldogságunk teljes legyen, diplomata táska (vagy ahogy akkoriban mondtuk: dipó táska) nélkül csak egy tárgy lehet nálunk, vagyis nem sok mindenre megyünk, és csak az jár az eszünkben (sőt, egészen megőrjít a gondolat, miközben medvekarmokkal szaggatjuk apró cafatokra gyengécske lelkünket), hogy a másik koma már megszerezte-e azt.

 Mostmár nagyon okosok vagyunk, kezdjük is el a játékot: 

Jajj, de mi ez? Rögtön ott találjuk magunkat egy helyiségben az ellenséggel, aki máris vadul ütlegel! Mit tegyünk, mit tegyünk?!

Egyet se félj, megmondom: első lépés a versengésben helyre tenni a másikat, csak a mihez tartást végett. Nagy most a pofánk persze, de nyugodt lehetsz, mi is, akárcsak minden ember a Földön (már nyílván aki játszott a játékkal), alul fogunk maradni, és az ádáz kém kolléga úgy megvesszőz minket, hogy azonnak a mennybe repülünk.

Elsőnek tehát a közelharcot kell megtanulnunk: gumibotunkkal kétféle támadásra van lehetőség: vagy kiosztunk egy emberes gyomrost barátunknak, vagy olyan maflást nyomunk az orcájára, hogy a cicakaka menetet vágjon a nyakára. Ehhez csak a tűzgombot kell nyomvatartani, és a joyt megfelelő irányba taszajtani. 7-8 jól irányzott ütés megteszi hatását, feltéve, hogy 5mp-en belül vittük be, ellenkező esetben ellenfelünk visszanyeri az egyébként láthatatlan életerejét. Ízi, mi?

Rafináltabbak persze nem elégednek meg ennyivel. Hűen az eredeti képregényhez, itt is lehetőségünk van trükkösebbnél cselesebb csapdákat állítani. Ehhez a nagykövetségen imitt-amott elrejtett tárgyakat használhatunk fel MacGyver módra, bár némileg direktebb módon.

Ezek a tárgyak a következők:

 BOMBA – ha neve nem lenne elég lényegretörő, elmondom, hogy egy nagy hatóerejű, kémgyikos robbanószerről van szó, melyet ajtón kívül bármilyen tárgyba elhelyezhetünk – értelemszerűen élesítve.

RUGÓ – egyik kedvencem, a magas mókafaktorral bíró rugó. Ajtón kívül bárhová felszerelhetjük, és gyanútlan ellenfelünk ama tárgyat mit sem sejtve vizsgálgatva, majd mellkasán hirtelen hatalmas lökést érezve az objektummal homlokegyenest ellenkező irányba kezd el szállni, mígnem egy fal meg nem állítja, maradandó károsodásokat okozva (halál). Extra viccesség: a nyitott ajtókon is átszáguld a delikvens, így részesei lehetünk egy szobában ténykedve megfigyelni a mellettünk elszáguldó kémke lineáristól egy mm-rel sem kitérő röppályáját. Minőségi szórakozás, nem kérdés.

VÖDÖR/VEDÉR (lakóhelytől függően) – a való életben valószínűleg egyikünk sem találkozott vele, ellenben számos vígjátékban szerepel, mint unatkozó háziasszonyok számára megunhatatlan humorforrás: az ajtó fölé helyezhető, vízzel teli bödön. High-tech kütyükkel felszerelt hősünk szimplán zárlatos lesz, ha megpróbál védekezés nélkül átmenni az ajtón, hisz a tengernyi víz mind rázúdul! Úgy ám! Látjátok gyerekek, ezért is fontos a védekezés, emlékezzetek szavamra a kritikus pillanatoknál!

FEGYVER – Gyermekkorom kedvelt foghúzási metódusával élesíthető tárgy: kössünk egy kötél (spárga, zsinór, madzag, damil, kinek hogy tetszik) egyik végét az ajtóhoz, majd  másik végét a pisztoly ravaszára, majd helyezzük el okosan a fegyvert egy tetszőleges tárgyba rejtve. Feltételezve, hogy az ajtó kifelé nyílik, a siker garantált. Ja igen, mi a foghúzásnál a pisztolyt kihagytuk. Helyette beteg fogat használtunk (innen a foghúzás elnevezés).

IDŐZÍTETT BOMBA – mint a neve is mutatja, ez egy időzített bomba. Nem kell sehová sem elrejtenünk, bármikor élesíthetjük. Ez esetben pár másodpercen belül felrobban, a mennybe röpítve bárkit, aki abban a pillanatban a helyiségben tartózkodott. Nehéz hatékonyan használni, de annál szélesebb a vigyor az arcunkon, ha betalál.

 A csapdák között a roppant találó Trapulator nevű eszközzel válogathatunk.

Egyébként elgondolkodtató lehet az a kérdés, hogy vajon milyen nagykövetség az, ahol ilyesmi tárgyakat találhatunk az irodai fiókokban, szekrényekben, ruhafogasokon. Botrányos, felháborító, és elítélendő egyben.

Szerencsére kémjeink nem teljesen védtelenek ezekkel az ármányokkal szemben: offenzív tárgyak mellett defenzíveket is találhatunk, melyekkel hatástalaníthatjuk az ártó szándékkal elhelyezett okosságokat. Ezek rendre:

Bomba ellen vizesvödör. Hisz tudjátok, itt a klasszikus kanócos golyóbombákról beszélünk.

Rugó ellen drótvágó.

Vizes vödör ellen esernyő.

Pisztoly ellen olló (kifeszített drótot elvágandó)

Időzített bomba ellen iszkiri.

Sárkány ellen sárkányfű... jajj, elnézést, ez nem az.

 A csavar az egészben azonban csak most jön!

A játék talán először a játékok történetében oszott képernyős többjátékos móddal bír! Vagyis akár a kémputer (ha-ha!) ellen, akár „barátunkkal” játszunk, minden mozdulatát látjuk a másiknak! Legyen az csapdaelhelyezés, értékes tárgy megtalálása, térképnézegetés, mindent láthatunk mi is (és az igazságosság mérlegét kiegyenlítendő ő is). Trükkös, mi?

 Miután minden tárgyat összeszedtünk, irány a repülőtér! Ezt egy repülő szimbólummal jelzett ajtó mutat nekünk (meglepetésfaktor=0), mely egészen addig láthatatlan marad, míg az előző mondat első fele nem teljesül. És ha még nem lett volna elég a csavarokból jöjjön még egy (legyen ezúttal svéd)!

Abban az esetben, ha egy kém elhalálozna (szegény pára), az összes nála lévő tárgyat elejti, és azok szabad prédává válnak a másik fél számára! Mivel menet közben a komputer-agy által irányított spion olyan ügyesen gyűjtögette a tárgyakat, hogy öröm volt nézni, igen gyakran fordultunk ahhoz az alattomos (ebből kifolyólag igazán kémes) megoldáshoz, hogy amint a gépkém össszeszedte az objektívákat, mi rohantunk a kijárathoz, és az abba a szobába vezető ajtókat jól becsapdáztuk.

Ezután nem marad más hátra, mint elégedetten hátradőlve nézni szorgalmas vetélytársunk szívszorító angyalizációját, jót kavagva felszedni a szanaszéthullott tárgyakat, és meglépni a helyszínről.

Majd elfeledtem még egy csűrést-csavarást (tiszta DNS spirál lesz a cikk a végére): amennyiben igazságosan játszunk (ha-ha), vagyis csapdákat helyezünk el, kutakodunk, miegymás, észnél kell ám lennünk. Behódolva az emberiség évszázados tapasztalatait sűrítő mondásnak, miszerint „Aki másnak vermet ás, maga esik bele!”, rövid eszünknek és saját csapdánkat mi magunk is áldozatául eshetünk. Köszi.

Minden elhalálozás esetén csökken az rendelkezésre álló idő, mely a két kém esetén külön-külön ketyeg. Újabb érdekes színfolt, nemdebár? (Mondhattam volna csavart is, de az milyen lenne már...) 

Egy kis játékmenet "video" (nyílván gif):

Forrás: c64-wiki.de

A játék persze a sikeres képregénysorozattal a háta mögött igen sikeres lett, és, ahogy a cikk elején említettem, 2 folytatást is megért.

Az egyik a Spy vs. Spy Vol. II - "The Island Caper, mely az angol nyelvet bírók számára nem meglepő módon egy napfényes szigeten játszódik, ahová kémeink egy ejtőernyős ugrást követően érkeznek, és céljuk megkeresni egy rakéta 3 darabját, majd eljutni a partok közelében várakozó tengeralattjáróhoz.

Arzenálunk is lecserélődött a miliőnek megfelelően: a talált karóból, kókuszdiókból magunk állíthatjuk össze a csapdákat tetszőleges pontjain a szigetnek. Gödröt áshatunk, melyet aztán befedhetünk homokkal, lesve a vadkan módjára a mélybe zuhanó kárvallottat. Sokan ezt az epizódot tartják a széria legjobban sikerült darabjának változatos környezetének, szép grafikájának és az első résznél is izgalmasabb játékmenetének köszönhetően.

Végül a 3. rész, a  SPY vs. SPY Vol. III - "Arctic Antics"az északi sarkra vetette bátor kalandorainkat. 

Itt egyszerű csatározás várt ránk, hógolyócsata, csapdaállítás, minden magasztosabb cél nélkül (hacsak a konkurencia kiiktatását nem tartjuk annak). A harcokban megcsappant életerőnket egy-egy, hősugárzóval felszerelt (ofkorz) igluban regenerálhatjuk.

Sikerét mi sem mutatja jobban, mint a rengeteg platform, amire kihozták a játékot:

ZX-Spectrum

NES

Plus-4

Apple II

Sega MegaDrive

És még jópár, a korszaknak megfelelő masina, a fentiekkel többé-kevésbő megegyező grafikával, csak vagy csúnyább, netalán szebb, hovatovább ugyanolyan!

Ennyi volt a Spy vs. Spy, mely elévülhetetlen érdemek vívott ki a talán legelső osztott képernyős,  „multiplayer” megalkotásával és népszerűsítésével, remek, versengős játékmenetével valamint a sunyi csapdaállítás által általam ennyire talán még sosem érzett káröröm kiváltásával.

Köszi a figyelmet,

crippler