Kutakodni kezdtem elmémben, ott motoszkál-e valahol e mágikus szernek bármiféle emléke is, de egy bizonyos kornál akarva-akaratlanul mindig leragadtam.
- S melyik ez a kor? - kérdezhetik a kevésbé tapasztalt olvasók. Hát nem más, mint pulyakorom bitektől megdelejezett, végtelen nyugalmat és boldogságot (no meg egy kis cézium-137-et) sugárzó időszaka.
Volt egy játék, mely különösen kedves volt szívemnek. Szerettem, mert hamar betöltött (csak néhány fordulat volt kazettás egységben, mely idő pont elég volt arra, hogy kiszaladjak a konyhába egy műanyag üveges Limo gyümölcsízű pezsgőporért), és azonnali, akkoriban igen magas fokú élvezeti faktorral bírt.

Limo italpor (Feloldani Tilos!)

Mai emlékömlengésünk tárgya nem más, mint az 1983-as RALLY SPEEDWAY!
Eredetileg Atari-ra jelent meg (mégpedig a 8-bites változatára), s egy John Anderson nevű remek fickó kódolta. Bizonyára büszke volt pixelgyermekére, hisz a saját nevét adományozta neki: így volt a játék teljes neve: John Anderson's Rally Speedway.  Egy apró érdekesség, hogy a programot  - az ellentmondás apró csíráját fejünkben elültetve - az Adventure International adta ki. Hiába, a “kalandjátékok halottak” maszlag nem mai eredetű, így már akkoriban is megijedtek egyesek, hogy ebből bizony nem lehet megélni, és inkább a jóval populárisabb (mint pl. a mostani autóversenyes csoda) produktumokat preferálták.

A családbarát kazettaborító

Természetesen sarkköri körülményeket idéző módon hagyott ez hidegen akkoriban bennünket, s a töltés befejeztével lelkesen futtattuk a programot.
Miféle játék is ez a Rally Speedway? Alapevetően egy felülnézetes (mi más is lehetett volna?) autóversenyes bohóckodás, ahol ellenfelünk alapesetben az idő, valamint tereptárgyak (ha már rally, ugyebár) sokasága. Akkoriban a számítógépezés ritkán jelentett magányos szórakozást, mindig volt egy testvér/barát a közelben (mondom kö-zel-ben, nem az információs szupersztráda túlfelén), így a multimóka sem maradhatott ki. Ahogy manapság, akkortájt is ez jelentette az igazi hahotaparádét, regélek is róla nemsoká’.

 Multiplayer

 Első hallásra nem tűnik kolosszálisnak a dolog, de olyan  apró kis zseniális ötleteket pakoltak az igen egyszerű ötlet köré, hogy én mégis azt mondom, innye!
Olyan időszak volt az, amikor nem volt szokás felhívni a fiatalok figyelmét ilyen-olyan veszélyekre, így a címképernyő megpillantása után kis pajtásaink epilepsziára hajlamos szűk köre máris a gép mellett fetrengett rángatózva, habzó szájjal, hisz olyan színbomba robban, amire kevesen készülhettek fel. A címképernyő minden sora eltérő színben, véletlenszerű intenzitással villódzott másodperceken keresztül, mely ötlet elsőre valóban nagyszerűnek tűnhetett Johnny számára, mégis volt inkább  zavaró, semmint szórakoztató.

Nyugalom, néhány másodperc, és túl is vagyunk rajta.
Na ugye.
Általában ezt a kezdeti sokkot túlélve csavartam le a Limo flaska kupakját. Azt írta, hogy 2dl vízben feloldva kellemes, gyümölcsízű üdítőital készíthető. Nem ismertem embert, aki valaha is feloldott volna akár egyetlen adagot is vízben. De haladjunk.
Szemünk előtt nem más terpeszkedik, mint a főmenü! Nem mellékes megjegyezni, hogy grafikát eddig a pontig még nem vonultatott fel a termék. Persze, 1983, meg minden, na de mégis. Mit lehet tenni? Ugye, hogy semmit, így nézzük is repertoárt:

A mai menü

Start the Race
Erre nem jöttem rá, sosem használtam. Hagyjuk is.

One/Two Player - üzemmód kiválasztása.
Egyjátékos üzemmódban csak az idő és az elemek ellen küzdünk.
Mivel indulás után a Time, a Last és a Best érték egyaránt 0:00:0, villámcsapásként érhet minket a felismerés, hogy a fent említett idő ráadásul a saját időnket jelenti, és nyoma sincs a később megszokott bzonze-silver-gold lélektani határoknak, csakis a saját eredményünk ellen harcolunk. Ez nem feltétlenül baj, csak nem biztos, hogy elég.

Forever alone

A kétjátékos üzemmód a felhőtlen szórakozás netovábbja! Egészen újszerű, korábban meg nem valósított társas játékot varázsolt a készítő számunkra. Hamarosan többet is megtudhatnak eme ínyencségről, maradjanak velünk!

Lábjegyzetben megjegyezném, hogy sajnos a gép ellen nem kelhetünk birokra, ami nagy szívfájdalom és hiányosság. Valószínűleg az AI leprogramozásával nem maradt volna elegendő erőforrás az alább olvasható fícsörök prezentálására, így ha nehezen is, de valahogy csak lenyeljük ezt a békát (már képletesen).

Dry/Wet/Icy Roads
Hihetetlen módon a kis C64-ünk néhány alapvető információ alapján (száraz, vizes, jeges útfelület) képes volt tökéletesen szimulálni az abroncs és az aszfalt között fellépő erőviszonyokat, és annak megfelelően mozgatni járművünket. Jeges úton igazi művészet volt irányítani a négykerekűt, annyira csúszott mindenfelé, a vizes út pedig - játékórák ezreit ölték játékosok százai a Rally Speedway-be  a következő információért - átmenet a száraz és a jeges között.

Akcióban a kéményseprő

Real life/Only in a Computer
Bizony, nem kisebb feladatra vállalkozott Mr. Anderson, mint a valós élet implementálását és modellezését néhány kbyte-ban.Természetesen sikerült neki, így ezt választva olyan (már-már foto) realisztikus események ok-okozati láncolata bontakozhat ki szemeink előtt, hogy az épületbe rongyoló autó haladásában megtorpan, hovatovább fel is robban! Pont, mint az életben! Csodálatos!
Az only in a Computer mód az, amit én személy szerint igazán élveztem, ekkor ugyanis mindenféle ütközésvizsgálatot nélkülöz a játék, és szabadon szárnyalhatunk erdőn, mezőn, épületeken keresztül, mint egyfajta játékszőnyegen! Imádtam!

Ezt a kanyart jócskán elnéztük!

Az egy-egy hosszabb játékturnust követő géphűlési időszakban (táp az erkélyen, rafináltabbaknál a hűtőben, anyu legnagyobb örömére kiolvasztva a kocsonyát) nemritkán göngyöltem fel a szőnyeget a szobában (a szülők ezt látva örömükben természetesen kacarásztak és tapsikoltak), és faroltattam a kis matchbox (“mecsó”) autókat a lakkozott parkettán, nemritkán ugratókat (kinyitott Új Magyar Lexikon “S-Z”), akadályokat (kerek üveghamuzó, ízléses virágmotívumokkal díszített váza (“yo, dawg...”) ) telepítve. Node vissza a játékhoz:

Top Speed 40/60/100/150/200 MPH
Egyfajta speciális, beépített, aprólékosnak semmiképp nem nevezhető tuning, ahol a járgány végsebességét tornáztathatjuk fel egy űrsiklót is megszégyenítő szintre. A kontroll 200-nál természetesen teljesen kikerül uralmunk alól, és a játék egyfajta “Ki meri az egyenesben hosszabb ideig felengedni a féket” versennyé fajul. A kanyarban aztán mindenki becsapódik egy fába, vagy kósza házikóba, és csak remélni lehet, hogy a gép lesz olyan kegyes, és egyenes szakaszba teszi le újra a versenyautót.

A káposztaföld gyermeke

Slow/Normal/Fast Acceleration
Újabb tuningfunkció, ahol azt állíthatjuk be, hogy mennyi idő alatt szeretnénk a végsebességet elérni. A Slow a megfontoltaknak való, ahol a lomha gyorsulás alatt van időnk elgondolkodni a világ dolgain, és hogy hogyan is fogjuk a következő hajtűkanyart bevenni. A Normal a tudatosan vezetők opciója, ami éberen tartja a figyelmet, folyamatos koncentrációt kíván, és lendületes vezetést biztosít. A Fast kicsi Vin Dieseleknek van kitalálva, akik meg vannak győződve arról, hogy az autó és ők gyakorlatilag egyetlen, élő, lélegző biomechanikus szuperlényt képeznek.
Mivel senki nem az, ezzel mindenki szívni fog. De azért köszi a - meglehetősen rövid ideig tartó - illúziót.

Lángelme

Load/Make/Save Trax
Újabb meglepetés és pompás ötlet a készítő részéről: a pályaszerkesztő! Az akkoriban oly ritka lehetőség igazi kincs. Előre összeállított elemekből építhetjük fel saját kis világunkat, ahol egy borzasztó hosszú egyenes végére minden jobb érzésű kópé beillesztett egy aranyos kis kertes házat, hogy a becsapódáskor együtt nevethessen kicsi és nagy! Igazi unaloműző és időtemető volt ez, hisz az egész hóbelevancot kockánként kellett megrajzolni, egér pedig nem volt használatos ekkoriban (‘83-ban nem valami sok program támogatta a cinegeret).

Mr. Anderson?

Néhány előre elkészített pálya is járt a programhoz, amit szintén itt tölthettünk be.
Külön érdemes megemlíteni, hogy legbelül Mr. Anderson nagy vagány lehetett, hisz a tracks szót már korát megelőzve trax-nak írta! Kis huncut!

Ez már 2017-es screenshot

Reset Best L/T
A legjobb időket törölhettük, ha esetleg úgy éreztük, a jelenlegi csúcs elérhetetlen számunkra. Így legalább ismét átélhettük a rekorddöntés minden bút-bánatot feledtető, belőlünk elégedett “Háháhááá!” kiáltást kiváltó, bizsergető érzését. Egyike a leghasznosabb menüpontoknak.

Rendben, ismerjük a főmenüt, ildomos lenne lassan kinéznünk terepre.

Kezdjük az egyjátékos üzemmóddal.

A pálya a másodperc töredéke alatt betöltődik, és máris ott találjuk a hagyományos rally autóra cseppet sem emlékeztető kocsinkat, melynek motorja halkan, megnyugtatóan duruzsul. Lelki füleinkkel halljuk a közeli fákon csicsergő madarak vidám csiripolását, a közeli családi házak udvaráról kiszűrődő gyerekzsivajt (melyet tragédiává bomlaszt a másodperceken belüli gázadásunk és az azt követő szomorú események láncolata), a kis tavacskákban legyekkel belakott, sziesztázó varangyok elégedett vartyogása. De mi ebből mit sem hallunk, elménket betölti a motorhang, és szemünk előtt csak a versenypálya belátható néhány métere lebeg.

Vicces képaláírás

Ne késlekedjünk! Ragadjuk meg a joy-t, és adjunk gázt!
De mi ez? A legapróbb mozdulatra is autónk gyorsulni kezd gázadás nélkül is, és mi nem tudunk mit tenni! Végsebességig felpörgünk, és miközben vadul próbáljuk megkeresni a féket, a kormányt véletlenül félrerántjuk, és őrült gyorsvonatként robogunk a kisváros békés házai felé! Az ütközés elkerülhetetlen! Bumm!
Autónk a falnak csapódva felrobban, lángnyelvek csapnak elő a kaszni alól. S velünk mi történt? Égő testtel vetjük ki magunkat a roncsokból, pár métert szaladunk, majd beugrik tudatunk mélyéről az ezer éve hallott oktatófilm:  “Mit tegyünk, ha autóval falnak csapódunk és égő testtel vetjük ki magunkat belőle?” címmel. Véres (avagy májas, egyéni ízlés kérdése) hurka módjára összegörnyedünk, és néhány ninjaszerű bukfenccel megvonjuk a lángoktól az oxigént.

 A művelet után talpra pattanunk, és két kezünket lóbálva jelezzük, hogy jól vagyunk, talán egy mentőt kellene hívni, de addig is adjanak egy új autót.
A Limo flaskát a számhoz emelem a nagy izgalomban, és nagyot húzok belőle. A citromos por a számba ömölve nagyfokú nyálelválasztást indít el. Kellemesen tartogatom még, forgatom a nyelvemen, minden szemcse ízét érezni akarom!  Ezzel a temékkel megtalálták a boldogság forrását, ez nem kétséges.

Kissé viseletes ruhában ismét a járművünkben találjuk magunkat, s ezúttal óvatosabban indulunk.
Autónk ismét gyorsul bele a világba, és mi picit higgadtabban keressük továbbra is a féket.
Háháá! Meg is van! Beletaposunk, de a tragacs lendülete már túl nagy, így nem sikerül megállítani, és ismét ütközünk, ezúttal egy rossz helyre nőtt családi háznak. Autó robban, ám ezúttal ép bőrrel ússzuk meg. Hamarjában kipattanunk, és biztonságos távolságba futunk az autótól, ahol ismét eljátsszuk primitív activity feladványunkat. A stáb szerencsére érti a dolgát.

Szép lassan kiismerjük verdánkat, megtanuljuk kezelni, és hamarosan gond nélkül suhanunk el a házak között, a szűkítőkben, csapjuk ki a farát a kanyarokban, egyre jobb időket futva.
Minden újabb sikeres futam után nagyot hörpintek a műanyag üvegcséből, ám abból egyre kevesebb sárga csodapor hullik a számba - nem csoda, a szája egyre inkább eltömődik a nyáltól összecsomósodott citromkristályoktól. Azért még jön belőle.

Itt az ideje áthívni Pistit, együtt csapatni a tutit!

Kétjátékos üzemmódban egymás mellől indulunk (még szép), és igazán izgalmas meneteket abszolválhatunk. Igazán remek, hogy ezúttal a sok osztott képernyő helyett itt mind a ketten ugyanazon a játéktéren küzdünk, és ez adja a multi üzemmód alapját.

Egyszerre indul a két jármű, és elégedetten konstatálhatjuk, hogy ezúttal bizony lökdöshetjük, kiüthetjük a másik játékost, akár egyenest egy házikóba! Igen, az autós pvp-k előfutára ez a játék!
A játékmód érdekessége, hogy a két küzdő félnek saját órája van, mely egyszerre indul. A furkálódás, tolongás, rossz ívű kanyarbevétel következtében az egyik játékos óhatatlanul előrébb kerül (a másik pedig ezzel egy időben a világ kényes, évezredes egyensúlyát fel nem borítva hátrébb). Az elöl haladó öröme azonban nem lehet felhőtlen, hisz ezzel együtt a pályaszakaszból egyre kevesebbet lát.

Egy célunk van ekkor: elérni a képernyő szélét, hisz ekkor a másik, hátul kullogó kolléga villogó PENALTY felirat kíséretében 10mp büntetést kap! Szívünk a torkunkban dobogott, ahogy olvadt a táv autónk és a TV kávája között, hisz itt már olyan reflexek kellett egy esetleges váratlan kanyar vagy akadály esetén, amit a jedi lovagok is megirigyelhettek volna. Egy rossz mozdulat, és becsapódtunk egy épületbe, s az eddig hátul kódorgó társunk kacagva suhan el lángoló roncsunk mellett, vígan felírva a 10mp-et a számlánkra.

 
Zseniális ötlet, amivel azóta is alig találkoztunk, pedig a mókafaktora az egekbe szökött.

Az üzenet világos

Mindez azonban még nem minden! Térjünk egy kicsit vissza a pályaszerkesztéshez egy pillanatra.
A játék kézikönyve meglepetést tartogat számunkra, úgy ám! Őrületes ötlet, nem kétséges: az egyik oldalon bemutatja az összes használható elemet, és tippként azt tanácsolja, hogy fénymásoljuk le jónéhány példányban azt az oldalt, majd fogjunk egy ollót, és vágjuk ki az egyes pályaszakaszokat.

Csináld Magad! pályatervező

Imígyen egy kis technikaórán tökéletesített ujjgyakorlattal egy “offline” pályaszerkesztőt kapunk, amivel otthon, a szőnyegen varázsolhatunk magunknak változatosabbnál tekervényesebb pályákat, amiket aztán csodával határos módon a játékban is megvalósíthatunk! Ezt nevezem!

Kötésminta gamer-eknek

A kis tubusból végleg kifogyott a citrompor, akárhogy bűvészkedek vele, szívom, rágom a nyakát, az íze már csak a műanyagé. Nem baj, minden fillért megért.

Ez volt a Rally Speedway. Láttuk a rengeteg ötletet, ami miatt a játék jóval többet ér, mint első látásra sejtenénk. Az izgalmas többjátékos üzemmód, a pályaszerkesztő, a vicces kis animációk (már amennyiben vicces egy lángoló fejű, rohangáló ember), az ütközés nélküli, szabad száguldozás lehetősége, a különböző útviszonyok mind-mind hozzájárultak, hogy a mai napig kellemes emlékként él bennem és számos sorstársamban a program. Hüpp-hüpp.

Forrás: www.atarimania.com

crippler