Ha lett volna olyan elvetemült köztetek, hogy elgondolkozzon ezen a cseles kis előreutaláson (remélem nem volt; ugye nem volt?!), az már megsejthetett valamit: olyannyira komolyan gondoltam a motoros akciót, hogy nem más játék következik most, mint az Action Biker (a ’80-as évek C64-es réteg-akcentusával kiejtve: Aktion Biker, esetleg Ákszion Biker).

A játék teljes címe az igen frappáns és lényegre-törő "KP Skips Action Biker with Clumsy Colin”, és a Mastertronic adta ki 1985-ben. Gyermekkorom sok-sok boldog percét köszönhettem neki anélkül, hogy tudatosult volna bennem, hogy mi a fenét is kell pontosan csinálni benne. Én csak játszottam, játszottam – mi lett volna, ha fel is fogom (az amúgy nem túl bonyolult) célt?

A játék eredetileg egy promóciós cucc volt. A KP Skips egy burgonyaszirom eledelt előállító vállalat, és neki volt a reklámfigurája Clumsy (Ügyetlen) Colin, aki TV hirdetésekben, sőt még képregényekben is szerepelt.

A KP Kenyon Produce-nak felelt meg, így gondolatmenetünket továbbvíve könnyen belátható, hogy a játék valódi teljes címe imígyen alakul:

Kenyon Produce Skips Action Biker with Clumsy Colin, továbbiakban KPSABWCC.

Szolíd motoros

Íme a KM Skips egyik zavarba ejtő reklámfilmje, csak hogy ismerjük a a játékot ihletők lelkivilágát:

https://www.youtube.com/watch?v=cOz2LL5OsMI

A különbség a mai reklámcélú játékokhoz képest itt az, hogy a KPSABWCC jó.
De elég az ingyenreklámból, lássuk magát a játékot! 

Mi is a cél?
Nem más, mint az idilli kisvárosban motorozva hősünkkel összeszedni 40 alkatrészt a járgányunkhoz, majd az így mopedből versenymotorrá evolválódó kétkerekűnkkel benevezni a helyi gyorsulási versenyre, és hovatovább meg is nyerni azt. Remek, remek!
Egészen belelkesedtem, úgyhogy kezdjük is a játékot!

RUN!

A blogon bemutatott játékok hagyományait követve ritka csúf „főmenüvel” találkozunk:

Mit tegyünk, mit tegyünk??

Mint látható, nem ad okot bizonytalanságra. Játék címe odaírva a standard rendszer betűtípussal, majd a viszonylag rövid billentyűkiosztás, mely hosszából fakadóan nem kívánt külön almenüt: F7 – zene ki.

A spártai főmenü azonban még sosem tört le, úgyhogy engedelmeskedjünk is az egyetlen fellelhető instrukciónak: Press SPACE to play. Nem lehet eltévedni.
A határozott gombnyomás után a kellemes kis városkában találjuk magunkat a benzinkút mellett.

A város egyetlen benzinkútja

Számos nevezetes pontot, helyszínt felfedezhetünk, lássuk őket:

Rollercoaster Biker

Épp itt ő munkás

Körbekerített akadálypálya. Belépés csak ugratással.

Park-oljunk

A tó tágas

Szóval itt készülhetünk fel életünk versenyére. Kezdjük is el a gyűjtögetést.
A legelsőbe már indulás után belebotlunk. Látjuk, egy szép villogó bukósisak jelöli ezeket a fontos tárgyakat. Némileg meglepő módon az első villogó bukósisak valóban egy bukósisakot jelöl, de ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba: az összes többit is ez a sziluett fogja mutatni.

Bukjunk rá

Lesz itt motoros kesztyű, KRESZ könyv (majd menet közben tanulmányozzuk), sebességváltó (igen, egy darabig jó babetta módjára egy HI-nek keresztelt fokozatban húzhatjuk üveghangig, vagy addig, míg bele nem robbanunk egy ügyesen elhelyezett tereptárgyba, majd később jön be a LO fantázianevű alacsonyabb fokozat, mely gyorsításnál jön jól), védőkesztyű, fényszóró (biztos, ami biztos, nem árthat, ha motorozás közben látunk is valamit), nagyobb benzintank (menet közben hipp-hopp kicseréljük – akciómotorosok vagyunk, vagy mifene), szerszámos láda, sárvédő, napszemüveg, turbó, kipufogócső, sebességmérő, féklámpa, hűtőborda, visszapillantó tükör, gyújtáskapcsoló és számos hasonló lényegtelen kis apróság.
Belegondolva azt nem értem, hogy egyáltalán hogyan volt képes elindulni a mocink, ha ennyi minden hiányzott róla.

A komoly borítóÉs ugyanez komputerizálva

De hol érdekelt ez minket?

Tizenéves pulyákként élveztük, ahogy a kis járgányt elindítva szabadon (ma úgy mondanánk, GTA szerűen) kórincálhattunk a játéktechnikailag nagyon ügyesen végtelenített pályán, ide-oda cikázva. Leomlottak a panelfalak körülöttünk, és vad motorosokká lettünk a cimborákkal, akik félelmet nem ismerve hajtottak fel a hullámvasútra, vagy az épülőfélben lévő házak gerendáira csak azért, hogy néhány, mennyekbe emelő pillanat múlva a túloldalon leugratva felkenődjünk egy véletlenszerűen kiválasztott tereptárgyba. Néha megálltunk tankolni (erre azért rájöttünk), és már száguldottunk is tovább!

Volt ugyan egy versenypálya középen, de hülyeségnek tartottuk, mivel a célszalagon átérve motorunk ugyanúgy, a képernyő villogásával kísérve tönkrement, mintha egy falnak, vagy fának ütköztünk volna.

Ha ekkor mégis figyeltünk volna a játék lényegére, akkor a következő események sora várt volna ránk:

Összegyűjtve a 40 elemet, motorunk egyre spécibb lesz, sebesebb, jobban gyorsul, sőt, egy instant messiás-generátornak hála (motorra szerelhető sílécek) még a vízen is tudunk majd közlekedni.
Utoljára pedig megkapjuk a belépőjegyet, mely feljogosít arra, hogy benevezzünk a versenyre! Igen, arra a versenyre, aminek megnyerése az egész játék célja!
Ügyesnek kell azonban lenni, mert csak 1 percünk van, hogy a rajtvonalhoz érjünk.

Bizony, hiába az órákon át tartó gyűjtögetés (SAVE természetesen nincs, de ezt már biztos kitaláltátok), ha épp ekkor nyit be anyu, és kér meg, hogy öntözzük meg a virágokat, vagy vigyük le a szemetet.  Kisgyermekként borzasztó dilemmával szembesülhettünk ekkor: vagy véghez visszük gigászi missziónkat, és lemondhatunk a túrós palacsintáról, vagy oda minden küzdés, erőfeszítés, és levisszük a szemetet, megitatjuk a virágot. Abban azonban biztosak lehettek: az idegtől még a palacsinta sem fog ízleni.
Az igazi kockák bevállalták a néhány órás mosolyszünetet anyuval, hisz ő úgyis megenyhül, legfeljebb a palacsintát fogjuk hidegen megenni (nem, ekkor még nem volt mikró).

Kinyomtatható kazettaborító

De vigyázat, ha sokáig hezitálunk, szomorú vége lesz az eseményeknek: a program egyszerűen közli, hogy túl lassúak voltunk, kezdjük inkább előröl az egészet, majd halálos nyugalommal kidob a főképernyőre.  Néhány pillanattal később, mikor agyunk lassan feldolgozza a látottakat, már semmi sem mentheti meg a joystickot, melyet elementális erővel cuppantunk le az asztal lapjáról (szemét tapadókorongok), majd hajítunk el a sarok felé. Alig néhány milliszekundum múlva újabb sokk ér minket: a kis dög C64 is megindult ugyanabba az irányba. Hamar benyilall a felismerés: a joy bizony be volt dugva a gépbe...

 De mivel mi gyorsan és okosan döntünk, a fenti eseménysor nem játszódhat le (khm...), és már ott is vagyunk a rajtkockánál!
Picit gyanús lehet, hogy egyedül vagyunk. Miféle verseny az, ahol egyedül indulunk? Hol vannak a többiek? Valamit elhib...De gondolkodni nincs idő!

A vég kezdete

Visszaszámlálás, zöldre vált a lámpa, GOOOO!
...
Olyan erősen toljuk a kis kart előre, hogy menten kiszakad!
...
Magányosan robogunk a pályán, látásunk beszűkül.
...
Elérjük a célvonalat. Egy különös hang, néhány mp-ig,  minden megmerevedik a képernyőn; kis motorunk belefagy az időbe.
...
Főmenü.
...
Press SPACE to play.
...
...
Nem értjük. Kihagytunk valamit? Veszítettünk? Node ki ellen??
 
Nem, nyugalom, minden a legnagyobb rendben ment, megnyertük a játékot. Miénk a High Score.
Mindössze a játéktörténelem egyik legszemetebb „befejezését” kapjuk: semmit.

Az epikus finálé

Kísért az Aztec Challenge. Csak itt még nehézségi szint emelés sincs.
Valamelyest(?) lehangoló ez, és érthető, hogy az egyszeri player soha többé nem veszi elő a játékot.
Azonban ezt a maga korában valószínűleg kevesen élték meg: mindenki élvezte a szép grafikát (értsd: a tereptárgyak felismerhetők voltak), a zeneszerző géniusz Rob Hubbard szerzeményét (azért másfél óra múltán csak megnyomjuk az F7-et), és a szabad játékmenetet.
Reklámjáték mivolta ellenére sokak kedvence lett az ackiómotoros.
 
Természetesen C64-en kívül más platformokon is tiszteletét tette Clumsy Colin:  Atarin gyakorlatilag megegyezett a játék, azonban a ZX Spectrumos változat merőben más volt.
Az egyetlen hasonlóság, hogy Colin motorozott venne.

A blu-ray utódja

Ebben a verzióban a cél megtalálni Colin barátját, Marti-t, aki a város 150 háza közül van az egyikben elrejtve. Az utakon kerülnünk kell az olajfoltokat, többi járművet, és egyesével kell végigjárnunk a házakat. Némelyik üres, némelyikben a motorunkra találhatunk valami extrafelszerelést, és az egyikben ott lesz maga Marti is. A játék nézőpontja is megváltozott.

Spéci Speccy

És ez még mind semmi!
A játék címe tovább élt: egy svéd énekesnőnek/elektronikus zenésznek, Sarah Nyberg Pergament-nek ez a színpadi művészneve. Hát nem fantasztikus?

Ő is emlékszik még

Íme az elmaradhatatlan játékmenet video:

Ezzel befejeztük kaszkadőrös pályafutásunkat C64-en, legközelebb egy másik témával jövünk!
 
Addig is minden jót!
 
Crippler