Sziasztok Emberek,

Őrült nagy száguldás elé nézünk ma, ebben biztosak lehettek!

 Új (3)Dimenzió

Rengeteg autóversenyes játék készült C64-re: tuningverdák (Super Cars), Big Foot-ok (Ivan 'Ironman' Stewart's Super Off Road,csakhogy a legrövidebb nevűt nézzük), Forma-1-es autók, (Pit Stop I-II) motorok, mind-mind szerepeletek a palettán. Nagyon jó játékok voltak ezek, ez egy percig sem kérdéses.

Mégis, 1989-ben megjelent egy műremek, amely minden eddiginél közelebb, egészen testközelbe hozta az extrém autózást: az addig általánosan elterjest felülnézetes, oldalnézetes megoldások helyett valódi 3D-s élményt nyújtott, hisz a versenyeket a pilótafülkéből izgulhattuk végig! Talán még sosem meredtem annyira a képernyre guvadó szemekkel, adrenalintól felpörögve, joystickot görcsösen, talpából majd’ kitörve előre/balra feszítve (Le ne essek, mert akkor mindennek vége!), mint a Stunt Car Racer-t játszva.

A borító (Amiga) 

Jajj volt annak a családtagnak, aki zavarni merészelt a hatalmas koncentrációt igénylő szertartás közben!

 Az a bizonyos plusz

 Geoff Crammond tehát 1989-ben alkotta meg eme játékát, mely több dolog miatt is kiemelkedett társai közül.

 Először is a megjelenítés: nem ez volt az első 3D-s játék, de olyannyira nem volt még elterjedve a 3. dimenzió használata a C64-en (mégiscsak 1MHz-ről beszélünk), hogy az újdonság bődületes erejével hatott a játékosközönségre.

 Aztán maga Crammond Úr: a szimulátorok elkötelezett híve, olyan klasszikus játékok megalkotója, mint az F1GP, Grand Prix 2-3-4, vagy a Commodore gépre valaha megjelent talán legkomolyabb autóverseny-szimulátor (bizony, ki mert lépni az arcade dobozból), mint a REVS. Biztosak lehettünk tehát benne, hogy a játék több, mint egyszerű padlógáz őrület.

 Lenyűgöző játékmenet: feladatunk nem más, mint egy feltuningolt, turbós buggyval egy több méter magas, mindenféle korlátot, biztonsági sávot nélkülöző, alig néhány méter széles, hullámvasúthoz hasonló rámparengetegen a lehető legkevesebb sérülést elszenvedve ellenfelünk előtt érjünk be. Nem semmi ötlet, az egyszer biztos!

 Játsszunk!

 Betöltés után az alábbi menü fogad minket:

 A bőség zavara

Nincs túlbonyolítva, de minek is azt. Mint látható, van egyjátékos és többjátékos mód.

C64-en a multi sajnos kimerül az egymás utáni versengésben, de pl. Az Amiga verzióba két gépet összkötve játszhattunk egymás ellen, ami őrületes (és meglehetősen ritka) móka volt akkoriban.

Egy kis kitérő: íme egy példa, hogy kis hazánk fiai még mostanában is szívesen veszik elő eme remeket, ha egy kis duhajkodásra vágynak (a hardware jelen esetben Amiga).

Folytatva a játékot újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk:

Megnézhetjük a toplistát, gyakorolhatunk egy tetszőleges pályán, indíthatunk egy bajnokságot, illetve betölthetjül/elmenthetjük a játékmenetet és az ismétlést.

Apropó pályák: összesen 8db található belőle, 4 divízióra osztva. Divízió 4, 3, 2 és 1. Az 1. felé a pályák egyre kacifántosabbak, több odafigyelés igénylőek.

Íme néhány:

 A bajnokság során divíziónként 3 versenyző küzd a továbbjutásért, illetve a végső győzelemért. Íme a csupa szimpatikus úriemberből (és 1 úrihölgyből) álló liga: A díszes kompánia

 Divízión belül mindenki megmérkőzik mindenkivel, és a verseny során a győztes 2 pontot, míg a leggyorsabb köridőt futó 1 pontot kap. A versenysorozat végén az jut tovább, akinek a legtöbb pontja van (Valamilyen szinten logikus, nemdebár? Dedebár.), az utolsó pedig kiesik (szegény pára, biztos őt is hívta anyu a vasárnapi ebédhez, a gőzölgő húsleveshez, a rántott csirkéhez, püréhez – mint engem). 

Gááááz!

 A verseny elindításával a  pálya mellett találjuk magunkat. Igen eredeti ötlet, hogy egy hatalmas daruval emelnek minket fel a pályára - bár mi ebből csak a két láncot látjuk, lévén az autóban üldögélve várjuk, hogy aztán 2-3 méter magasból rápottyantsanak a küzdőtérre. 

Láncreakció

Ne is teketóriázzunk, hatalmas gázfröccsel indulva kedjük meg száguldásunkat. Rezignáltan nézzük végig, hogyan húz el mellettünk ellenfelünk, de ne csüggedjünk, később úgyis behozzuk (leesni nem fog, így nekünk kell jobbnak lenni). 

A vérmes ellen

Íme  a játékmenet:

 A pályák érdekessége, hogy mindnek megvan a maga sajátossága: némelyiken elég szépen végigautókázni (The Hump Back), van olyan, ahol megfelelően kell adagolni a gázt, hogy az egymás utáni, alig néhány méter hosszú, több méteres mélységgel elválasztott rámpákon végigugratgassunk (Stepping Stones), és van olyan ahol minden óvatosságunkat félre dobva kell rátapadni a turbó gombra, hogy elegendő lendületünk legyen átrepülni az ugrató közepén magasodó oszlop fölött (The High Jump). Észontó izgalmak, de tényleg!

Az érzés, ahogy gázt adunk az egyenes szakaszon, de valami gikszer közbejön, és picit eltérünk az ideális vonaltól, de korrigálni már nincs idő, mert a kerék már elemelkedett a talajtól . . . Lassan szállunk a levegőben, és a belső nézetnek hála még fogalmunk sincs, hogy hol fogunk landolni. A világ megszűnik létezni számunkra, látásunk beszűkül, légzésünk leáll, ahogy az autó átbukik a holtponton, és lassan kiderül, hová tart zuhanásunk.

Meglátva a rámpát azonban csak óvatosan örömködjünk! Ugyanis földet érve munkához lát a játék

 Törésmodell! – Jeee!

Kétfajta sérülést szenvedhet autónk: A kisebb ütközések, kicsit határozottabb földetérések, a rámpa szélén történő, szikraesővel kísért szörfölésünk következtében megindul egy repedés a kaszni bal felső sarkában. Erősebb ütközéseknél, zúzós landolásoknál, elszámolt ugratások következtében falba fúródás esetén komoly szerkezeti sérülések keletkeznek, melyeket lyukadások jeleznek a képernyő jobb felső sarkából kiindulva. A trükk az, hogy a kis repedések ezeken a lyukakon átugranak, így hamarabb érik el a jobb oldalt. És ha ez bekövetkezik, járgányunk egy szolíd WRECK felirat kíséretében tönkremegy, s azonnal elveszítjük a versenyt. Csak a kedvetekért tönkrevágtam egy verdát, hogy lássátok, miről beszélek.

Szikraeső hulljon rája!!

Bajnokság esetén a versenyek között a kisebb sérüléseket kijavítják ugyan, de a nagy likakat magunkkal cipeljük a versenysorozat végéig, így egyre nehezebb dolgunk lesz, ha végig akarunk autózni egy-egy futamot. Nehéz menet lesz, elhihetitek!

 Végszó 

A játék tehát kiváló, rengeteg kihívással, élvezetes játékmenettel. A pályák igazán egyediek, sok időbe telik, míg kiismerjük a kis trükkjeit, de utána igazán élmény lesz az autókázás. Az ellenfelek kellően idegesítőek, ha kell agresszívak, de nem legyőzhetetlenek. A bajnokságot megnyerni azonban kemény dió, fel kell kötni a gatyánkat, ha belevágunk.

 Más platformok

A játék számos népszerű platformon megjelent, legjobban az Amiga és Atari ST változat sikerült. De volt itt ZX Spectrum, Sinclair és Amstrad CPC változat is.

                                                                                 Amiga verzió

                                                                                 ZX Spectrum

Egy videó az Amiga verzióról, aminek volt egy vicces vonása: a motorhangja. Míg a C64-es remekül szólt, a nagytesón ugyanez átment a kicsit vicces oooooooaaaaaaaaaaaaa – oooooooooooooaaaaaaaaaaaooooooooooooo - aaaaaaaaaoooooooaaaaaaa-ba. Cserébe folyamatosabb volt a játék (igaz, nem is 1MHz küzdött a 3D-s játéktér kirajzolásával). Egyébiránt pont a The Stepping Stones-t láthatjuk egyenes adásban.

 Egy igen jó kritika a Sinclair verzióról (Your Sinclair magazin):

 Utóélet

A játék nagy siker lett, két kiegészítőt is megért. Az egyik s Stunt Car Racer – TNT (The New Tracks), ami plusz pályákat kínált, és a Stunt Car Racer – Turbo, ami megdobta kicsit a játék FPS-ét (azért valljuk be, ez rá is fért). Igaz, ami igaz, ezeket lelkes amatőrök készítették, nem hivatalos addon-ok, és csak Amigára jelentek meg, de jól jelzi, mennyire szerették a játékosok.

                                                                                                                                   Forrás: www.indieretronews.com

Hivatalos kiegészítőt is bejelentettek 2003-ban (Stunt Car Racer Pro), ez azonban sohasem jelent meg.

Nem hivatalos folytatásokra voltak ugyan kísérletek, de sajnos ezek sem futottak révbe:

                                                                                Egy remake

                                                                       Ígéretes pályaszerkesztő

A sokak által kedvelt Generally rajongói is megemlékeztek a nagy elődről egy, az eredeti pályák átültetett változatait tartalmazó pályacsomaggal:

 Végül egy kuriózum: az I-Phone-ra is megjelent egy feldolgozás RacerCoaster néven:

UPDATE (ez már 2017-es update):

Lelkes fan-ok elkészítették a klasszikus pályát Assetto Corsa alá, és igen impresszíven néz ki. Gyakorlatilag így nézett ki álmaimban ez a játék majd' 30 évvel ezelőtt.

Véget ért a bemutatónk, remélem senki nem bánta meg, hogy végigolvasta (volt ilyen?).
Hamarosan ismét jelentkezek, egy témájában hasonló, de kivitelezésében merőben eltérő játékkal!
 
Addig is minden jót:
Crippler