Kutakodni kezdtem elmémben, ott motoszkál-e valahol e mágikus szernek bármiféle emléke is, de egy bizonyos kornál akarva-akaratlanul mindig leragadtam.
- S melyik ez a kor? - kérdezhetik a kevésbé tapasztalt olvasók. Hát nem más, mint pulyakorom bitektől megdelejezett, végtelen nyugalmat és boldogságot (no meg egy kis cézium-137-et) sugárzó időszaka.
Volt egy játék, mely különösen kedves volt szívemnek. Szerettem, mert hamar betöltött (csak néhány fordulat volt kazettás egységben, mely idő pont elég volt arra, hogy kiszaladjak a konyhába egy műanyag üveges Limo gyümölcsízű pezsgőporért), és azonnali, akkoriban igen magas fokú élvezeti faktorral bírt.

Limo italpor (Feloldani Tilos!)

Mai emlékömlengésünk tárgya nem más, mint az 1983-as RALLY SPEEDWAY!
Eredetileg Atari-ra jelent meg (mégpedig a 8-bites változatára), s egy John Anderson nevű remek fickó kódolta. Bizonyára büszke volt pixelgyermekére, hisz a saját nevét adományozta neki: így volt a játék teljes neve: John Anderson's Rally Speedway.  Egy apró érdekesség, hogy a programot  - az ellentmondás apró csíráját fejünkben elültetve - az Adventure International adta ki. Hiába, a “kalandjátékok halottak” maszlag nem mai eredetű, így már akkoriban is megijedtek egyesek, hogy ebből bizony nem lehet megélni, és inkább a jóval populárisabb (mint pl. a mostani autóversenyes csoda) produktumokat preferálták.

A családbarát kazettaborító

Előszó (jobban mondva utószó, hisz eme megjegyzés már 2017-es): Már jóval e cikk (már az eredeti, 2011-es) megírása után fedeztem fel, hogy Stöki az IDDQD blogról nem sokkal korábban (relatíve, ugye, 2010-ben) írt egy remek bejegyzést a játékról, de talán nincs még a piac telítődve Creatures cikkekkel, valamint az eredeti (retro) blog része volt, úgy gondoltam, csak reinkarnálom ezt az irományt is. Azért az erősen érződik, hogy hasonló forrásokból dolgoztunk.

1990. Csodálatos év volt ez! Azon túl, hogy 11 éves lettem, más érdekes dolog is történt ám a nagyvilágban. Játékos lelkületű mivoltunkból kifolyólag szorítkozzunk most csak a videojátékok sokszínű burjánzására, nem elszakadva a megkerülhetetlen Commodore vonaltól.

Az Amiga (a C64 azóta méltatlanul mellékágra küldött utódja) egyre inkább erőre kapott, a játékok egyre szebbek, nagyobbak lettek, hatalmas sprite-ok lepték el a képernyőt millió színben pompázva. Ez jókora löketet adott az akkorra már csaknem 10 éves C64-re fejlesztőknek: - Mi is ki tudunk ám hozni hasonlót 1,023Mhz-en is!

És belekezdtek a commie határait feszegető kódrengeteg betáplálásába, remélve, hogy bírni fogja a kis masina a fejükben már összeállt színes-szagos produktumot.

Egyike volt ezeknek a fejlesztőknek az Apex Computer Productions. A hangzatos név mögött (gyakorlatilag az akkori szokásoknak megfelelően) mindössze két ember állt: John (a kóder) és Stewe Rowlands (grafikus, zenész) testvérpár.

Elhatározták, hogy most aztán megmutatják, hogyan kell jó játékot írni C64-re!

És megmutatták.

 Az évszám a hírhedt 1984, és bár az orwelli látomások nem 100%-ban valósultak meg, volt gond bőven a világban. Már csaknem 40 éve tartott a hidegháború, és mindenki mindenhol mindenkiben kémet látott: az amerikaiak oroszokat, Szovjetunió (és a baráti országok) pedig amcsi spionokat.

forrás: costalonga.deviantart.com

Ha lett volna olyan elvetemült köztetek, hogy elgondolkozzon ezen a cseles kis előreutaláson (remélem nem volt; ugye nem volt?!), az már megsejthetett valamit: olyannyira komolyan gondoltam a motoros akciót, hogy nem más játék következik most, mint az Action Biker (a ’80-as évek C64-es réteg-akcentusával kiejtve: Aktion Biker, esetleg Ákszion Biker).

A játék teljes címe az igen frappáns és lényegre-törő "KP Skips Action Biker with Clumsy Colin”, és a Mastertronic adta ki 1985-ben. Gyermekkorom sok-sok boldog percét köszönhettem neki anélkül, hogy tudatosult volna bennem, hogy mi a fenét is kell pontosan csinálni benne. Én csak játszottam, játszottam – mi lett volna, ha fel is fogom (az amúgy nem túl bonyolult) célt?

Túlélve egy fürdőszobafelújítást, lomtalanítást és egy könnyed szemgyulladást ismét visszarévedünk a múltba, és megnézzük, mire gizdultunk 30 éve, ha kaszkadőrködni támadt kedvünk.

Hogy bepótoljam a lemaradást, rögtön 2 játékot mutatok be! A főszereplők minden esetben a motorok és bátor pilótájuk.

UPDATE: Mivel az első bemutató is elég hosszú lett, így inkább két részre bontom a cikket, jobb így mindenkinek.

Sziasztok Emberek,

Őrült nagy száguldás elé nézünk ma, ebben biztosak lehettek!

 Új (3)Dimenzió

Rengeteg autóversenyes játék készült C64-re: tuningverdák (Super Cars), Big Foot-ok (Ivan 'Ironman' Stewart's Super Off Road,csakhogy a legrövidebb nevűt nézzük), Forma-1-es autók, (Pit Stop I-II) motorok, mind-mind szerepeletek a palettán. Nagyon jó játékok voltak ezek, ez egy percig sem kérdéses.

Mégis, 1989-ben megjelent egy műremek, amely minden eddiginél közelebb, egészen testközelbe hozta az extrém autózást: az addig általánosan elterjest felülnézetes, oldalnézetes megoldások helyett valódi 3D-s élményt nyújtott, hisz a versenyeket a pilótafülkéből izgulhattuk végig! Talán még sosem meredtem annyira a képernyre guvadó szemekkel, adrenalintól felpörögve, joystickot görcsösen, talpából majd’ kitörve előre/balra feszítve (Le ne essek, mert akkor mindennek vége!), mint a Stunt Car Racer-t játszva.

A borító (Amiga) 

Jajj volt annak a családtagnak, aki zavarni merészelt a hatalmas koncentrációt igénylő szertartás közben!

Halló Emberek!

De hát miféle régi olvasóról hadoválok (amit 30 évig "hadobálnak" hittem) itt össze-vissza? - jöhet a kérdés, - hisz ez a blog első bejegyzése!